2007. május 28., hétfő

vihar közeleg

Tudományosan bizonyított tény (na jó, legalábbis én így gondolom), hogy az élet ciklusokra van osztva. Egy ideig a világ semlegesen viszonyul hozzád, utána kb. egy hónapon keresztül elkezd minden gyanúsan jó lenni. Az utolsó két hétben egyszerűen halhatatlan vagy: minden, amibe belekezdesz, sikerül, Te vagy a világ legszerencsésebb embere; és hirtelen vége lesz. Minden összeomlik, következik a legrosszabb hét, ami után egy pár hét alatt újra visszatornázod magad a semleges szintre.

Ugyanez gyakorlatban: gyanítom, hogy a ciklus csúcsa a múlt héten volt. Sikeres felmondás, sikeres munkaleadás, sikeres ZH-k, ezen kívül egy jópár nagyon-nagyon boldog dolog... szóval kezdem sejteni, hogy mi fog most következni. Ráutaló jelek: nem találok magamra, betámadják a szakirány-besorolást, bogár szállt a teámba és egy lanyha fuvallat miatt a függöny oldalba szúr egy késsel.

Háááát, Vizsgaidőszak, I'm coming!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

a függöny oldalba szúr egy késsel? hehhh? (boro)

balazs írta...

úgy kell csinálni, hogy mikor érzed, hogy a halhatatlan rész van, akkor kicsit visszaveszel, és odafigyelsz a körülötted lévő világra. ezzel ki lehet tolni a mélypontot, persze csak egy kicsit. én így tapasztaltam.

Gergőce írta...

ja, igen, emlékszel, milyen széles az ablakpárkány? hát vétek lenne nem odarakni a ruháimat, Jani nyomtatóját, a poharamat, a könyveimet, a szobához kapott asztali lámpát és a tányéromat késsel. :) egyébként egy ismerősöm megjegyeztem, ha vendégként jönne, akkor nagyon szívesen aludna ott. a szoba egyik legjobb része.

Unknown írta...

Az élet nehéz, de legalább van kihívás.
(ismeretlen kalkuttai koldus)