Tessék vigyázni, az ajtók záródnak.
Közel 21 hónapja kerültem Pestre, ezen idő alatt összesen 3 db. havi BKV bérletet vettem. 2005. szeptember, 2005. október, 2005. november; bruttó 3*2700 Ft. Ekkor még azt se tudtam, mi fán terem az ellenőr, mi az a büntetés, illetve miért viccelődnek ilyen dolgokkal az emberek. A három hónap alatt egyszer se kérdezte senki se, hogy van-e bérleted. Illetve egyszer a Deák téri átszállásnál jött szembe egy ellenőr, kitalálta, hogy most jól el fog minket kapni, ám amikor a szokásos „jegyeketbérleteket” kérdésre Marcellel felnevettünk, összecsaptuk a kezeinket, örömtáncot lejtettünk és elkezdtünk matatni a zsebünkben, azt mondta a néni: „Ja, ha bérletetek van, akkor hagyjátok”. ANYÁD!
Szóval ez volt az utolsó csepp a pohárban. Rendben van. Ha Ti így, hát Én is így. Ezzel hódolója lettem a hatalmas össznépi sportágnak. Továbbra is nyugodt életet éltem, csak a körúton négyeshatosoztam a Blaháig, vagy éppen metróztam Üllői úttól Népligetig.
2006 nyarán elkezdtek gyülekezni a viharfelhők Budapest villamossínei fölött; az eddig Csepelről fúvó szeleket felváltotta a jeges északi: megjelentek az első Combinok.
Szép, új, sárga, csuklós, hosszú, kicsi, szűk, lehajthatószékes és mindenhol ellen- és biztonsági őrök állnak benne. Az egész négyeshatos vonal használhatatlanná vált! Lesben állnak. Minden felszállót ellenőríznek. Volt úgy, hogy három Combinot is elengedtem, mire egy normális (értsd: ellenőrmentes) villamosra fel tudtam szállni. Hát mi folyik itt Gyöngyösön?!?
Szépen lassan elhalt a Combino para, újra lehetett villamosozni, és ezzel egyidőben az elsőszámú célpontom a Blaháról Kelenföldre változott. Talán a leggyorsabb útvonal: körtérig akárhogy, aztán gyors 7-es 171-essel Etele-térre. Na, ekkor tudtam meg, mi is az igazi sport (mondhatnám, hogy ekkor váltam P1-es ellenőrkerülővé).
Éppen Kelenföldről mentem gyors 7-essel Blahára, amikor egyszer csak mellém toppan egy sokzsebesmellényes úriember egy furcsakék karszalaggal, és „jegyeketbérleteket”. Nincs mit tenni, otthonhagytam, és már teszem is el a csekket a pénztárcámba. Ellenőr le, ellenőr fel, és két megállóval később mellém toppan egy zsebnélküli blúzos hölgy egy furcsakék karszalaggal, és „jegyeketbérleteket”. Érdekes volt utólag mesélni, hogy „ma kétszer büntettek meg, igen, ugyanazon a járaton, nem, csak egyszer kell fizetnem”. 750 Ft mínusz.
A mai napig vallom, hogy a második megbüntetésem okozója maga az idő volt. Az első után nagyon figyeltem, mindig a buszok elejében utaztam, és folyton leskelődtem hátrafelé; nem egy támadást sikerült így megúsznom. Azonban az ominózus napon korán kellett kelnem (hajnali 8 órakor!), így sikerült elaludnom az ülésben. Arra ébredtem, hogy ketten körbeállnak, és „jegyeketbérleteket”. Újfent nem volt mit tenni, mint hogy a tapasztalattal együtt eltettem a csekket is.
A BKV azóta meghirdette a bliccelők elleni kampányát. Ez szerintem eddig két dologban manifesztálódott: mindig, mindig állnak a metróbejáratnál, így még egy kétszázassal többe kerül a hazautazás. Illetve a buszosvillamosos ellenőrök elkezdtek kék, BKV hímzett egyenruhákban járkálni. Először nem hittem a szememnek, de biztos, ami biztos alapon leszálltam. És tényleg: a szokásos formáció szerint három ellenőr három külön ajtón szállt fel, és amint beért a busz a dugóba.......
