2008. február 19., kedd

a füst a víz felettet tudja gitáron

Ördögszekereket fújdogál a szél itten, bár tisztában vagyok azzal, hogy kizárólag egy webkettes társadalom peremére szorult user képes arra, hogy csak Regi kommentjének moderálása közben tévedjen erre posztolni. Vessetek meg! :)

Újfent tecsöves poszt lesz ez, de ezek most annyira jók, hogy az "ezek valami kurvajók" jelzővel küldtem tovább az ismerőseim közül annak az egy embernek, aki nincsen benne abban a négyben, aki feliratkozott az RSS-re.

Op. 1: Deep Purple - Smoke on the Water - Japanese cover




Op. 2: Rachmaninov - Cisz-moll Prelúdium (Op. 3 No. 2) - Kicsiknek :)




Postludium


Éééés ha valaki nem szeret keresni, itt vannak az eredetik:

„Álmodozik, hogy mi volt
Pedig nem is volt semmi”

2008. február 9., szombat

2008. január 27., vasárnap

műhód

Ismeritek a Miért éppen alaszkát? Mármint az egy dolog, hogy messze a legjobb sorozat, amit valaha láttam (már régen, a tévében is), de az megvan, amikor a Maggie pasijára ráesik egy darab műhold? Most hirtelen ez ugrott be erre:

Elszabadult egy amerikai kémműhold

Bár az eset nem egyedi, mégis csak ennyit fűznék hozzá: hááááááháá

2008. január 20., vasárnap

csak rugdosni kell

A mai Marcellel együtt publikációírás 14. órájában kb. ilyen állapotban:

- Gergő: (lengeti a lábát és zombi módra néz előre, várja, hogy Marcell elolvassa a sok angol marhaságot. eközben belerúg a Marcell gépének pendrájvjába, ami újracsatlakozik)
- Marcell: "Nézd már, kiírta a gépem, hogy az eszköz gyorsabb működésre is képes"
- Együtt (Grande Finale): "Úgy látszik, csak rugdosni kell."

A történet maradék része még kevésbé érdekes:

Utána elhozott haza autóval (ez Veszprémben ugyebár max. 8 km-nyi távot jelenthet), és már abban a bizonyos "nem tudom lelohasztani az ostoba mosolyt az arcomról" hangulatban voltunk (ehhez most nem kellettek vegyszerek, ez még mindig a cikkmérgezés miatt van), és jót kacagtunk azon, hogy mennyire bekúrtnak tűnnénk most rendőrök szemében. Most írt, hogy hazafele mennyire bekúrtnak tűnt a rendőrök szemében, akik megállították, és alig hittek a szondának.

2008. január 16., szerda

macworld keynote

Volt MacWorld Expó, és azt is mindenki tudja, hogy Jobs egy borítékból húzott elő egy menzás tálcáknál is vékonyabb laptopot. Az egész nyitóbeszéd (van jobb fordítása a keynote speech-nek?) volt vagy 90 perc volt. A mondanivalója kb. ennyi:



Ügyes gyerek ez a Steve :)

2008. január 15., kedd

meglepetés-szülinap

Ilyet még nem tettem, de hát valahol ezt is el kell kezdeni, elvégre teljesen beleillik a webkettes szociális énem saját kis világába.

Szóval - nagy levegő, és - Boldog szülinapot minden drága Menjusnak, akinek ma van.

Neeeem, torta és egyéb színes képeket azért nem fogok iderakni - őőő, mert nem mutatni jól a fehér hátteren nyílván. :)

régi szép kocka idők

Régebben - értsd: nagyon régen - mindig mindenki azt mondta nekem, hogy a Linux mekkora egy királyos oprendszer. Hát a saját kis gépecskémen, amiben akkor még CD meghajtó sem volt, teljesen esélytelen lett volna akár még csak próbálkozni is bármi ilyesmivel - már csak azért is, mert apám eltörte volna a kezemet, ha legyalulom a rendszert :). Szóval a havi Chip magazinban leközölt néhány KDE-s képpel csak elképzelni tudtuk - és vágyakoztunk rá -, hogy milyen is lehet egy igazán szopós kernelfordítás.

Az iskolában (akkor így hívták: Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola, Egésszégügyi Szakiskola és Általános Iskola) kb. akkora hálózat volt, hogy a két hálózatba kötött gép közé raktak egy repeatert, mert ugye 25 méter koaxhoz az már szükséges, illetve a szervert mindig bekapcsolták, amikor valakinek szüksége volt rá - heti egyszer.

Jött az iskolaváltás, Gergő elcsodálkozik, hogy 100 gépet is lehet hálózatba kötni, oly módon, hogy a központi Debian Potato 2.2 szerveren (matyas volt a neve, már nem él) mindenkinek volt saját júzere, a könyvtárban ki voltak rakva terminálok, amiken lynxen és pine-on nyomtuk a közösségi életet. Kb. itt kezdődött el minden.

Azt hiszem, a leglátványosabb az volt, amikor a három könyvtári gép közül kettőt elfoglaltak lányok, akik állandóan a bitchX-el játszottak, mi meg voltunk legalább hárman. Az ekkor kiadandó parancs kb. így nézett ki:

cat /usr/bin/netscape | write [username]

Ugyebár ekkor még nem volt sem a cat-ben, sem a write-ban bináris védelem, azaz az eredmény: mátrix szerű képernyő (értsd: netscape bináris kódjának kiíratása a rivális konzoljára. Kb. 5 mega kb. 1600 karakter/sec sebességgel), itt-ott, amikor sikerült eltalálni a \7-es kombinációt, akkor sípolás.

Egy másik mókás dolog abból fakadt, hogy elég nagy termek voltak közös koax hurkon (jó kis sín topológia). Egy idő után a lányok freemailes jelszavainak lelopkodása unalmassá vált (basszus, freemailen a mai napig nem a HTTPS a default), ekkor találtunk rá a Win9X IGMP buffer hibájára.

Maga a hibajelenség a következő: küldesz az áldozat IP-jére egy k*rva nagy IGMP csomagot, amitől az kék halált kapott, amiből ugyan vissza lehetett hozni a gépet, de a hálókártyadrájvert már nem. Igen hamar írtunk programot, amiben lehetett válogatni az egyes termek alaprajzai közül, majd egy gépre kattintva szépen elküldeni őt a reboot mezejére. Ez így egy idő után még mindig unalmas volt. Az ultimate megoldás: broadcast.

Ebből az osztályból 8-an jöttünk BME-re. 4-en Villanykarra. Lehet, hogy van összefüggés... :)