Furcsa, ma elég sokáig álmodtam, és a legtöbb dologra emlékszem is. Azt nem teljesen értem, hogy az egész miért úgy kezdődött, hogy Tomcat(!) bemutatott egy nagydarab srácnak, aki valahogy telefonos szoftvereket írt alá. Ami a lényeg, hogy ez a srác egy romos koliban lakott, és az egyik közelben levő szoba rémesen hasonlított Katiék volt Schönherzes szobájára, és még (Nagy) Kati és egy másik ismerősöm is ott lakott. A másik lányról már reggel se tudtam megmondani, hogy kicsoda, de vállig érő fekete haja van, és ismerem. Ezután sokminden nem történt, Katival beszélgettünk még gimis dolgokról, aztán valahogy nála kötöttünk ki Szentgálon, ami azért furcsa, mert fogalmam sincs, hogy milyen az.
Hát ebből kellett rájönnöm, hogy miért nem érzem magam jól a Schönherzben. Sokáig azt hittem, hogy HK-KB konfliktus miatt, de valójában nem. Már a Kármánban sem voltam túl jól, főleg miután Jani és Kriszti is kiköltözött. Egy kollégiumnak lepukkantnak kell lennie, és kész. Nem tudom, hogy miért, de így érzem. Talán a szép épület nem fér össze az egy rakáson lakó egyetemisták természetes igénytelenségével. Vagy csak egyszerűen az üzemeltetőt nem bírom, nem szeretem, hogy görcsben áll a gyomrom minden be- és kilépéskor, hogy na most vajon mivel fog a Hérosz csesztetni, milyen címen nyúlnak le tőlem kiegészítő kolidíjat. Nem baj, még két hét és kiköltözök. Szép lett a lakásom, még szebb lesz, ha végre az étkezőt is kifestem, és jól érzem magam benne.
WinAMP-ot gyakorlatilag 12 éve használok. Megszoktam, tetszik, tetszett. Egészen addig, míg Justin Frankel volt a fő fejlesztő, nem volt mögötte különösebb üzleti modell (küldj nekem $10-t, ha van kedved), és az egész a zenelejátszáról szólt. Ezt már nem érzem, az MPEG dekóder része pl. még az 1997-es kódot használja. Vettem egy nagy levegőt és váltottam a szintén ex-WinAMP-os Peter Pawlowsky fejlesztette foobar2000-re. Nincsen csillivilli felület, nincsen online zenevásárlás, de van playlist és zenelejátszás.
Régen hallgattam hangosan zenét. Általában legalább egy, de legtöbbször több mint három mongol szokott egymással kommunikálni a szobában, így marad az önvédelmi fülhallgató és az abban üvöltő hangzavar. De most nem, most üres a szoba, most letörölgetem a port a hangszóróimról és megtaláltam az ideális választást: Rammstein - 2004 - Reise reise. Még nem hallgattam, de meglepően jó. Hihetetlen, hogy Lindemann USA-ban is befutott egy olyan együttessel, amelyiknek a német nyelvű szövege a legjobb. Mert hát OK, ott van a Guano Apes, de ők csalnak, mert angolul énekelnek.
Andi kapcsán rá kellett jönnöm, hogy a BME-n, sőt a Villanykaron minden rendben van. Vagy lehet, hogy csak a SOTE egy igen nagy kupleráj. Igazából nem is az zavar az egészben, hogy az információellátás katasztrófális, hanem inkább az orvosok szakmai sovinizmusa, a hallgatók egymással szemben való küzdése. A problémát alapvetően az okozza, hogy náluk a hat év egyetemi képzés után még van a 2-3 év rezidensség, és itt marhára nem mindegy, hogy melyik tanszékhez kerülsz, mert ha csak a patológiára vesznek fel, akkor egész életedben korházak alagsorában fogsz halottakat boncolni. Mivel a medikustársadalom odáig már eljutott, hogy 5.0 alatt nincsen tanulmányi átlag, így TDK-kal, demonstrátorsággal és egyéb elvárt pluszmunkákkal lehet "szívességeket" tenni a megcélzott tanszékeknek. Ebbe bele van kódolva, hogy túlvállalod magad, megutálod az egészet, és a jövő nemzedékekkel szemben ugyanilyen soviniszta leszel. A közhangulat életből vett példája: a külföldi ösztöndíjakat úgy szokták kiosztani, hogy összerendelik az összes jelentkezőt egy terembe, és pontszám szerint csökkenő sorrendben kihívják az embereket, akik elfoglalhatják a helyeket (a szakiránybesorolást is rendezhetnénk így). Ha valaki olyan helyet választ, ahova sokan akarnak menni, akkor hangos fújolás és kurvázás jár a többi várakozótól. Nagyobb szükség van ott több fiúra, mint itt nálunk több lányra.
Tegnap este eljutottam arra a szintre, hogy kikapcsoltam a gépemet, ma reggel pedig arra, hogy előbb főtt le a tea, mint hogy bekapcsoltam volna. Ha már a lakásban laknék, akkor most főznék magamnak, a lakótársaknak és a barátoknak valami finomat, hogy majd este én mondhassam a balázsnak, hogy ugorjon át a babgulyásra és hozzon sört is. Fogunk majd "lakásavatót" is tartani, lesz kaja, pia, vizipipa, activity és a falat majd nem ér lehányni.
Találtam magamnak kutatási területet. Erre azért van szükség, mert erősen elgondolkoztam a PhD képzésen, már ha felvesznek. Az egyetemi jogviszony kényelmes, és ettől függetlenül lehet dolgozni sokfélét, változatosat. Szóval szerintem az MSc két évét kihúzom a stackless nyelvek kutatásával, fejlesztésével. Az egésznek az a lényege, hogy a szubrutinok helyett korutinokat használunk, minimalizáljuk a C stack használatát, párhuzamosítjuk a dolgokat. Az egészhez úgy jutottam el, hogy gondolkoztam azon, hogyan lehetne írni egy WoW szervert, vagy úgy általánosságban egy milliós felhasználótömeget kiszolgáló szolgáltatást.
