nevetek
himmel oldalon láttam, nagyon nevetek:
Ha IV. Béla 17 év alatt 139 rendeletet hozott, akkor hányadik Béla hozott 5 év alatt 58 rendeletet?
When you do things right, people won't be sure you've done anything at all.
himmel oldalon láttam, nagyon nevetek:
Ha IV. Béla 17 év alatt 139 rendeletet hozott, akkor hányadik Béla hozott 5 év alatt 58 rendeletet?
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
13:19
0
megjegyzés
Nekem jó, lelkiismeretem majdnem teljesen rendben, és basszák meg az r=1 hallgatótársaim.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
01:24
0
megjegyzés
Balázs a múltkor csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy a blogomat nem is lenne olyan nehéz kívülről megtanulni. Igaza van, sőt jó is ez így. Nem szeretek nyavalyogni senkinek, nem szeretek velem kapcsolatos dolgokat hosszasan magyarázni olyanoknak, akiknek hosszasan kéne magyarázni. Egyszerűen miközben újra és újra megfogalmazom amit írni akarok, egyre inkább lerövidül, és végül mindig csak a záró mondat marad meg. Ha nincs a hétfői Impi vacsi, ennek a posztnak is ez lett volna a sorsa. Most azonban cserébe hosszú, teljesen őszinte, unalmas, nyílt, nyavalygós... és valószínűleg teljesen felesleges lesz. (Balázs, legközelebb, ha találkozunk, felmondatom Veled ezt a bekezdést.)
Repüljünk vissza az időben december 7-re. Emlékezetes nap: írtam olyan szabtech zéhát, hogy úgy rúgtak ki, hogy öröm volt nézni, utána pedig rettegtem egy Szentendre felé tartó autóban, mert a mellettem vezető Komcsy ebben a pillanatban tudta meg, hogy "a másik" "csapat" nyert HK választáson. Ez így önmagában még nem rázott meg, mivel tudtam. Nem csak mondom, hogy tudtam, hanem tudtam, mivel nyílvánvaló volt.
Aznap este ittunk, beszélgettünk, sírtunk egymás vállán, zavartuk a panzió többi vendégét, és félóránként nevettünk azon az emberen, akiben éppen tudatosult a szituáció, és összeomlott. Az én összeomlásom a többiekével ellentétben inkább ilyesmiről szólt: az emberek idióták. Ezt viszont tényleg nem fejteném ki hosszabban ("majd egy sör, két viszkikóla és 5 Jäger mellett"), nem akarok senkit se megbántani. Annyira nevetségesen felesleges lenne, hogy tényleg nem. Nem írok neveket, nem írok eredményeket, de rájöttem, hogy azért a társaságért (villanykaros hallgatók), akik ezt az eredményt generálták én már semmit nem akarok dolgozni. Tisztában vagyok a jelen levő problémákkal, elég pontos jóslatot tudok adni a jövőbeli problémákra, és módszert a kiküszöbölésükre; a választók meg tisztában voltak azzal, hogy mi a következménye annak, ha így szavaznak, és hogy mennyire jól fog esni majd, ha az egész évfolyamom előtt leírják, hogy mindent, amit értük tettem valójában jobb lett volna, ha nem is csinálom, mert az amatőrségemmel vétettem ellenük.
Ennyi. Szerdán leíratkozok minden listáról, élem az átlaghallgatók életét, elkezdek publikálni, utazni, foglalkozok a hobbimmal, megnyugszok. A két év munka alatt megtaláltam a saját határaimat, ismerem saját munkavégző képességemet, és rájöttem, hogy valójában sokkal jobban érzem magam, ha ezt nem használom ki. Hard reset, mert nagyrészt kötelező jelleggel érkezett, és újra ott tartok, ahol az egyetemet elkezdtem. Nincsen más dolgom, mint a hobbim és megélhetési forrásom (Nokia, tanszék, ilyesmik), egyetem és tanulás (VIK és GTK), haverok és barátok (sokkal többen, mint amennyire valaha is gondoltam)... és igazából jól érzem magam.
Mihez kezdek ezek után?
- Első lépésként rendbe raktam a félévemet. Az előző hét előtt úgy nézett ki, hogy ráhúzok még egy évet a BSc-re, ami sok dolog miatt előnytelen lett volna. Ezzel szemben annyira felszabadultan tudtam tanulni (újra), hogy 5-ből 5 ZH sikerült, és egyellőre minden aláírás és félévközis tárgy megvan.
- Szociális kapcoslatok újraépítése. Katival megint mint ha beszélgetnénk egy kicsit. Azért még nem úgy, mint régen, de hátha megint lesz valami. Lizuval is találkoztam 2.5 év után. A héten hétfőn Impi Karácsony, kedden Lizás Marcelles Attilág ivás az Oportóban, szerdán HK utolsó vacsi, majd Jazzklub, ahol Andival futottam össze. És mindenhol jól tudtam magam érezni (nagyon is), mert nem lebegett felettem a 34 elemű ToDoList.
- Hobbik. Nézzetek furcsán, de nagyon zavart, hogy kb. 1 év szakmai (programozásbeli) lemaradást szereztem, mert nem volt időm lépést tartani. Be fogom hozni, pillanatok alatt. Mert érdekel, mert szeretem. Gitár. Van időm gitározni. Régóta hiányzik egy komoly hangszer az életemből (ugye a zongorát otthon hagytam :D), most ez így jó.
- Könyvek. Újra van időm olvasni. Voltam könyvesboltban, már mindenkinek tudok válaszolni a "Mit kérsz Karácsonyra?" típusú kérdésére :) Aktuális könyv: Frank Herbert: A Dűne. A HK hétvéget miatt, a második napon éjjel ez ment a tévében, és az adta az ötletet.
- Karrier. Most jól állok a Nokiánál, januártól elkezdek a tanszéken publikációkat írni (Marcellel), utazgatok konferenciákra, nyáron valószínűleg lesz némi Helsinkiben eltöltött időm is. Nagyon-nagyon régi álmom teljesül...
- Érzelmi élet. Ez az igazán nehéz kérdés, erről nem is nagyon fogok írni. A tény, hogy itt is érkezett reset a rendszerbe, ennek következtében van egy elég erőteljes elhatározásom, és ezektől teljesen függetlenül szombaton találkoztam újra Benignával. Magányos voltam/vagyok, ennyi, de nem lesz mindig így.
Hát visszaolvastam (na jó, csak átfutottam), és ocsmányul őszinte lett. Remélem, tényleg nem olvassa el senki :) Összességében nekem jó, lelkiismeretem majdnem teljesen rendben, és basszák meg az r=1 hallgatótársaim.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
00:40
6
megjegyzés
Az Elektronika című tárgy megmutatja, hogy mindent, amit tudni akartál az elektronikáról, soha nem akartad tudni az elektronikáról.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
15:48
1 megjegyzés
Nem kell csodálkozni, hogy ilyenek lettünk, elvégre ezen nőttünk fel:
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
11:45
0
megjegyzés
Közeleg a grafika zéhá, mátrixtranszformálva látom a világot, a hátsó vágólap túl közel van az orromhoz.
Mottó: Bal kezünk a billentyűzeten, jobb kezünkben az egér, a lábunk között meg szorongatjuk a joystickot.
Minden rendben van, majd panaszkodok, ha nem.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
15:41
0
megjegyzés
Végső soron furcsa dolog is ez az Élet...
[A három pont helyett eredetileg egy vessző után olyan írtam, amit két perc gondolkodás után inkább nem. Kezdek megenyhülni.]
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
03:00
0
megjegyzés
1. TH előadáson tsw megsúgta, hogy van grafika házi. Jó volt, sose kódoltam még OpenGL-t.
2. Ezzel pont egyidőben Jani írta SMS-ben, hogy van MI házi. Na, ez húzósabb. Pl. az eddigi legkellemetlenebb része:
String regExpLevel1 =
"\\(\\:start\\s*([^\\)]*)\\)\\s*" +
"\\(\\:end\\s*([^\\)]*)\\)\\s*" +
"\\(\\:hn\\s*([^\\s]*)\\s*(\\(.*?\\))\\s*\\)\\s*" +
"\\(\\:gn\\s*(\\(.*?\\))\\s*\\)\\s*";
String regExpLevel2Hn =
"\\(([^\\s]*)\\s*([^\\)]*)\\)";
String regExpLevel2Gn =
"\\(([^\\s]*)\\s*([^\\s]*)\\s*([^\\)]*)\\)";
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
01:00
0
megjegyzés
Szerintem gáz, amikor egy tárgyra Wikipédia kereséssel szedem össze az infókat. Hogyan tanulták ezt 2000 évvel ezelőtt?
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
18:10
0
megjegyzés
Az nem, de az Episode 2 igen, meg a Portal is. Véééégre, értelmes játék a láthatáron. Ha esetleg nem nyitnék ajtót, ott vagyok, csak semmi más nem érdekel :)
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
15:29
0
megjegyzés
Ezeket a képeket Prágában sikerült elkapni. Nem csalás, nem ámítás, jó magyar mintára ők is megépítették a Termót, és egy épülettel mellé a V2-t.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
00:57
0
megjegyzés
Asszem újra elkezdtem rendben lenni. Vagy legalábbi javul. Ezen meg nagyot nevettem: "u bazmeg kene borotvalkozni, ma a lidl-ben egy 2 eves kislany ram mutatott es azt mondta az anyjanak: ANYA! egy LO!"
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
13:52
0
megjegyzés
Bárki keresne, Prágában vagyok. Se telefon, se e-mail, se egyetem, se háká, se Kr..... bár ez utóbbi hiányozni fog, de csak hétfőn éjfélkor jövünk vissza.
Ha nem vagyok itthon egy hónapon belül, akkor eladtak. Szegény ők...
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
14:06
0
megjegyzés
Ééééés igen, összejött. 3 ember, 3 óra, szállásfoglalás, útfoglalás, munkalemondás, főnökkurvaanyázás, hitelkártyaszámírogatás után már végleges: pénteken négykor indulunk Prágába.
Kívánjatok nekem sok jó sört! :)
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
11:36
0
megjegyzés
A múlt heti nullázás után szerintem keddre teljesen sikerül észhez térni. Bár még egy kicsit furcsa.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
23:13
0
megjegyzés
Elvesztettem egy kapcsolatot.
The show must go on.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
00:33
0
megjegyzés
Talán egy hónapos szünet után újra elkezdtem emberként élni... mármint ez ma egy zépés Kispál koncert formájában manifesztálódott. Két sör után merevrészegen - és egy kicsit sárgábban az átlagnál... hát igen Cipri, igen Zoli, most már én is minden Siófoki beb*szás alkalmával ott leszek a Gilbertesek egymásratalálásánál - újra úgy éreztem magam a koncerten, mint tizeniksz évesen... bár néhány fiatalabb lány csak félve mert a félrelökés közben letegezni, ennek ellenére sikeres volt, na neeeem, a vörösborral leöntést most sem úsztam meg, bár a szagáról ítélve messze a legigénytelenebb tablettással találkoztam, mégsem a fehér pólómra ment. A szürkére.
Mivel még nem volt ilyen szociál jellegű posztom, gondoltam megpróbálom összeszedni azokat az emberkéket, akikkel mégiscsak sikeres, és nem egy szobában magzatpózban hauzt néző hónap lett, mindenféle sorrend nélkül, nehogy valaki panaszkodjon emiatt, mert akkor arculvágom egy medveszósszal töltött ponttyal: Marcell, Balázs, Boró, Jani, Balázs, Tézsévé, Nessie, Laci, Regi, Benigna - úristen, őt billentyűzeten még sosem írtam... hiába, ez egy analóg kapcsolat... vagy valami olyasmi, Cipri, Kriszti, Attila. Írd a neved a sor végére Te is! :)
Az augusztus 21-én leadott munkához az augusztus 24-én este küldött anyagok beleheggggesztésével talán készen is a riválisokat frusztráló webalkalmazás, azaz lehet, hogy mégiscsak elmegyünk Prágába, bár én már a Mikulásban sem hiszek.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
22:34
0
megjegyzés
Ma megtörtént az, amiről nemrég még csak nem is hittem volna, hogy valaha meg fog történni. Mármint nem mással, mert másokkal már látható módon megtörtént, inkább a dolog rám vetítve különös.
Amúgy nem volt semmi probléma. Először írtam neki e-mailt, egyeztettünk időpontot, munka után vettem fel pénzt a bankautómatában, majd egy keveset beszélgettünk, - tényleg csak a szükséges formaságok, pl. kinek mi a neve, életkor, ilyesmik - majd megtörtént.
Szerintem most már motoros embernek számítok.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
18:42
2
megjegyzés
Éppen Komcsy vezetett, és a tegnapi partyn bevitt alkoholmennyiség még véráramában maradt nem csekély dózisának hatása alatt, mint egy magyarázatul a többi autóhoz képesti alacsony sebességünkre adta elő a következő monológot:
"Nekem Apám gyerekkoromban megtanította, hogy miért nem érdemes sokkal menni. Számold ki, fiam - mondta, hogy egy 100 kilométeres távot mennyi idő alatt teszel meg különböző sebességekkel, és rájössz, hogy a 130 és a 160 között csak kinek a fasza meddig nyújtható típusú különbség van."
Veszprém Pesttől 116 km. Ez 160-nal (bár ezt az átlagot elég nehéz elérni, de tegyük fel. Ráadásul nincs is Veszprémig olyan sok autópálya, de tegyük fel ezt is.) ugyebár 43 és fél perc, 130-cal 53 és fél perc, 90-nel 1 óra, 17 és egyharmad perc. Gondolom a tanulság az, hogy a különbség minimális.
És mivel az én faszom nem nyújtható meddig, és többet be nem ülök részeg Komcsy mellé kocsiba, inkább megcsinálom a motoros jogsit, veszek egy choppert, és hatvannal száguldozok az utakon. És nekem jó lesz.
Csak legyek már 21 éves :P
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
23:26
0
megjegyzés
És a nap legjobb része az volt, amikor a főnököm, aki 1989-ben kezdett villamosmérnök megkérdezte, hogy kapufa engem is kirúgott-e. A válaszom egy őszinte igen volt :)
Mellesleg szóbeli vizsgán orosznak kivit (KiwWit) kell vinni.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
23:33
0
megjegyzés
SZAKIRÁNYBESOROLÓ!
Kedves Blogom,
Elnézést kérek, hogy mostanában nem fordítok annyi időt Rád, mint régebben. Ez nem jelenti azt, hogy elmúlt volna a szerelem, inkább azt, hogy véget ért a sok szabadidővel járó szorgalmi időszak, és a mégtöbb szabadidővel járó vizsgaidőszak. De ne izgulj, hamarosan újra csak Te leszel a középpontban, hamarosan nem fogok más weboldalakat nézegetni, hamarosan nem fogok más linkekre kattintani. Csak még egy pár napot adj!
Fáradtan kéri
a Te Gergőcéd
Amúgy kb. ma jöttem rá, hogy az elmúlt hetemet konkrétan elhákáztam, és csak a red hot és a dire straits mentett meg az őrülettől. Egy kicsit...
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
00:51
1 megjegyzés
Fiatalon mindenkiből előtör a művész. Egy azóta már diplomás barátom verseket írt, mi a popszakmába szerettünk volna betörni. Egy számcímig jutottunk: "Szeretlek, de sírtam" :D
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
23:34
0
megjegyzés
Megtörtént a vizsgaidőszak első ivása, amikor másnap nem megyek vizsgára.
Boldog diplomát, Laci, Bacsi, Sziffrid!
Extension: persze, hogy Hallgató is lediplomázott. Írt is a cukorborsóra :)
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
02:22
1 megjegyzés
A piros kéz A. Tóth Bálinthoz tartozik, a jobb oldalon levő fekete ruhával takart vesének tsw a gazdája, a telefon mögött Jani áll (ül), Regi pedig éppen nagyon mosolyog.
Fogalmam sincs, hogy ez a kép miért készült...
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
00:37
4
megjegyzés
Ébredés. Felkelés. Valszámvizsga. Viszlát, Kolléga! Zuhanyzás. Mosás. Kitereget. Jó illat a szobában. Levelezés. Futurama. Busz. Haza. Otthon. SzgHálók. Málna. SzgHálók. Züllötségi teszt. SzgHálók. Vacsora. Kiscsillag. Fürdés. Posztolás... A többit még meglátjuk.
Hosszútávú célom végre egyszer nem másnaposan valszám vizsgára menni.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
21:21
0
megjegyzés
Asszem boldogabb voltam, amíg nem ismertem se a UNIX, se a Windows NT ütemezését részletesebben. Azóta nem hiszem el, hogy működnek. Egy órán belül OpRe vizsga. :)
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
11:11
0
megjegyzés
Ma, OpRe tanulás közben sikerült rájönnöm, hogy valójában ez egy nagyon jó tárgy. Belegondoltam, tényleg, a többi is az; papírforma szerint tökéletes képzésünk van. Csak sokszor sikerül az oktatást olyan életúnt, tanítani nem szerető zsebtudósokra bízni, akik maguk sincsenek tisztában az tananyag jelentőségével, akik még annyira sem értenek az oktatásszervezéshez, amennyire egy amatőr minimális időráfordítással egy év alatt képes rájönni az összefüggésekre.
Én igénylem az igényes oktatást. Szeretem, ha valamiből jó előadást tartanak, és ha minden tárgyból az lenne, minden előadáson ott ülnék. Addig pedig az egyetem nem lesz más, mint a kollégiumi ágyam és a régen megírt jegyzetek.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
17:07
0
megjegyzés
In theoretical computer science, a non-deterministic Turing machine (NTM) is a Turing machine whose control mechanism works like a non-deterministic finite automaton.
An ordinary (deterministic) Turing machine (DTM) has a transition function that, for a given state and symbol under the tape head, specifies three things: the symbol to be written to the tape, the direction (left or right) in which the head should move, and the subsequent state of the finite control. For example, an X on the tape in state 3 might make the DTM write a Y on the tape, move the head one position to the right, and switch to state 5.
An NTM differs in that the state and tape symbol no longer uniquely specify these things - many different actions may apply for the same combination of state and symbol. For example, an X on the tape in state 3 might now allow the NTM to write a Y, move right, and switch to state 5 or to write an X, move left, and stay in state 3.
How does the NTM "know" which of these actions it should take? There are two ways of looking at it. One is to say that the machine is the "luckiest possible guesser"; it always picks the transition which eventually leads to an accepting state, if there is such a transition. The other is to imagine that the machine "branches" into many copies, each of which follows one of the possible transitions. Whereas a DTM has a single "computation path" that it follows, a NTM has a "computation tree". If any branch of the tree halts with an "accept" condition, we say that the NTM accepts the input.
Source: Wikipedia
p.s.: még egy oktató rákerült a listámra.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
14:37
0
megjegyzés
Tudományosan bizonyított tény (na jó, legalábbis én így gondolom), hogy az élet ciklusokra van osztva. Egy ideig a világ semlegesen viszonyul hozzád, utána kb. egy hónapon keresztül elkezd minden gyanúsan jó lenni. Az utolsó két hétben egyszerűen halhatatlan vagy: minden, amibe belekezdesz, sikerül, Te vagy a világ legszerencsésebb embere; és hirtelen vége lesz. Minden összeomlik, következik a legrosszabb hét, ami után egy pár hét alatt újra visszatornázod magad a semleges szintre.
Ugyanez gyakorlatban: gyanítom, hogy a ciklus csúcsa a múlt héten volt. Sikeres felmondás, sikeres munkaleadás, sikeres ZH-k, ezen kívül egy jópár nagyon-nagyon boldog dolog... szóval kezdem sejteni, hogy mi fog most következni. Ráutaló jelek: nem találok magamra, betámadják a szakirány-besorolást, bogár szállt a teámba és egy lanyha fuvallat miatt a függöny oldalba szúr egy késsel.
Háááát, Vizsgaidőszak, I'm coming!
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
23:07
4
megjegyzés
Utálok buszozni. Utálom, ha haza kell menni, utálom, ha vissza kell jönni, utálom, ha el kell mennem valahová, és az út tovább tart fél óránál. Mikor találják már fel végre a teleportot?
Utálom a megtikkadt pinákat, akinek nincsen jobb dolguk, mint a sofőröket baszogatni, és minden utasnak felkúrni az agyát. Hogyan lehet az ilyeneket úgy kitiltani a tömegközlekedésből, hogy közben ne sérüljön az általam annyira vallott egyenlő elbírálás elve?
Súlyos kérdések ezek.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
17:16
0
megjegyzés
El kell ismernem, hogy néha a majdnem bekövetkező dolgok izgalmasabbak, mint a tényleg megtörténtek.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
00:53
0
megjegyzés
Tessék vigyázni, az ajtók záródnak.
Közel 21 hónapja kerültem Pestre, ezen idő alatt összesen 3 db. havi BKV bérletet vettem. 2005. szeptember, 2005. október, 2005. november; bruttó 3*2700 Ft. Ekkor még azt se tudtam, mi fán terem az ellenőr, mi az a büntetés, illetve miért viccelődnek ilyen dolgokkal az emberek. A három hónap alatt egyszer se kérdezte senki se, hogy van-e bérleted. Illetve egyszer a Deák téri átszállásnál jött szembe egy ellenőr, kitalálta, hogy most jól el fog minket kapni, ám amikor a szokásos „jegyeketbérleteket” kérdésre Marcellel felnevettünk, összecsaptuk a kezeinket, örömtáncot lejtettünk és elkezdtünk matatni a zsebünkben, azt mondta a néni: „Ja, ha bérletetek van, akkor hagyjátok”. ANYÁD!
Szóval ez volt az utolsó csepp a pohárban. Rendben van. Ha Ti így, hát Én is így. Ezzel hódolója lettem a hatalmas össznépi sportágnak. Továbbra is nyugodt életet éltem, csak a körúton négyeshatosoztam a Blaháig, vagy éppen metróztam Üllői úttól Népligetig.
2006 nyarán elkezdtek gyülekezni a viharfelhők Budapest villamossínei fölött; az eddig Csepelről fúvó szeleket felváltotta a jeges északi: megjelentek az első Combinok.
Szép, új, sárga, csuklós, hosszú, kicsi, szűk, lehajthatószékes és mindenhol ellen- és biztonsági őrök állnak benne. Az egész négyeshatos vonal használhatatlanná vált! Lesben állnak. Minden felszállót ellenőríznek. Volt úgy, hogy három Combinot is elengedtem, mire egy normális (értsd: ellenőrmentes) villamosra fel tudtam szállni. Hát mi folyik itt Gyöngyösön?!?
Szépen lassan elhalt a Combino para, újra lehetett villamosozni, és ezzel egyidőben az elsőszámú célpontom a Blaháról Kelenföldre változott. Talán a leggyorsabb útvonal: körtérig akárhogy, aztán gyors 7-es 171-essel Etele-térre. Na, ekkor tudtam meg, mi is az igazi sport (mondhatnám, hogy ekkor váltam P1-es ellenőrkerülővé).
Éppen Kelenföldről mentem gyors 7-essel Blahára, amikor egyszer csak mellém toppan egy sokzsebesmellényes úriember egy furcsakék karszalaggal, és „jegyeketbérleteket”. Nincs mit tenni, otthonhagytam, és már teszem is el a csekket a pénztárcámba. Ellenőr le, ellenőr fel, és két megállóval később mellém toppan egy zsebnélküli blúzos hölgy egy furcsakék karszalaggal, és „jegyeketbérleteket”. Érdekes volt utólag mesélni, hogy „ma kétszer büntettek meg, igen, ugyanazon a járaton, nem, csak egyszer kell fizetnem”. 750 Ft mínusz.
A mai napig vallom, hogy a második megbüntetésem okozója maga az idő volt. Az első után nagyon figyeltem, mindig a buszok elejében utaztam, és folyton leskelődtem hátrafelé; nem egy támadást sikerült így megúsznom. Azonban az ominózus napon korán kellett kelnem (hajnali 8 órakor!), így sikerült elaludnom az ülésben. Arra ébredtem, hogy ketten körbeállnak, és „jegyeketbérleteket”. Újfent nem volt mit tenni, mint hogy a tapasztalattal együtt eltettem a csekket is.
A BKV azóta meghirdette a bliccelők elleni kampányát. Ez szerintem eddig két dologban manifesztálódott: mindig, mindig állnak a metróbejáratnál, így még egy kétszázassal többe kerül a hazautazás. Illetve a buszosvillamosos ellenőrök elkezdtek kék, BKV hímzett egyenruhákban járkálni. Először nem hittem a szememnek, de biztos, ami biztos alapon leszálltam. És tényleg: a szokásos formáció szerint három ellenőr három külön ajtón szállt fel, és amint beért a busz a dugóba.......
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
18:58
0
megjegyzés
Asszem megtaláltam IMDB-n a legalulértékeltebb (ezt a szót vajon miért nem ismeri a helyesírásellenőrző?) filmet:
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
19:40
1 megjegyzés
Teljesen hasznos bejárni a munkahelyemre. A feladatok, amik eddig gyülekeztek, de most el tudtam intézni:
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
11:55
1 megjegyzés
Kezdődött úgy, hogy nagyon sok filmet néztem. Szerettem őket, több is a szívemhez nőtt, azonban a filmekkel több baj is van: hosszúak, hamar végük van (nem, ez nem ellentmondás)... szóval aránylag macerás leülni megnézni őket, és még rosszabb felállni előlük.
Ezek után az utóbbi időben a filmeket kiszorították először a 40 perces sorozatok, a 40 perces sorozatokat a 20 perces sorozatok, most pedig a munka és a tanulás a 20 perces sorozatok rovására megy.
Nem tudom, mi lesz a vége, de végignézve a sort, végül a Happy Tree Friends lesz a legfőbb kulturális szórakozásom.
És akkor most következzen a Heroes 1x19 és 1x20... és ebben az a szomorú, hogy az 1x19 már 8 napja kijött. :)
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
16:55
0
megjegyzés
És ilyenkor szoktak jönni az olyan típusú postok, hogy "my first bejegyzés", meg "kezdődik", meg "megpróbálom, bár eddig sohasem blogoltam, és igazából fogalmam sincs, miért is csinálom".
Rájöttem, hogy youtube-ra csak akkor szabad ránéznem, ha van legalább két szabad órám. Hihetetlen, mennyi régi, már elfelejtett mániámra képes emlékeztetni.
Bejegyezte:
Gergőce
dátum:
22:37
6
megjegyzés